Köszöntelek az oldalamon!
Szilvássy Rita Cecília vagyok.
Van egy népszerű önismereti játék, melyben azt a kérdést kell megválaszolni, hogy egy házban milyen helyiség vagy berendezés vagy. Az én válaszom erre az, hogy lépcső vagyok, melyen feljebb lehet jutni vagy éppen lemenni a mélybe…
Képeim az „értelmezéséhez” nem csak a testünk szemét, de a lelkünk szemét is érdemes használni. Alkotásaimat talán nem is értelmezni szükséges, inkább „együtt-érezni” velük.
Képeimmel testet adok valaminek, ami mélyen, a fizikailag megfogható síkon túl létezik. A színek és formàk világát hívom eszközül az általam fontosnak tartott tartalmak megjelenítésére. Létrehozni valamit, amihez egy másik nézőpont szükséges. Ezt megmutatni, átadni, erre rávezetni.
Van, hogy gyorsan megszületik bennem egy alkotás. Egyszerűen bevillan egy kép. “Nekem ezt meg kell festenem.” Ez az alkotás ki akar jönni, testet akar kapni. Láthatóvá akar válni, mert eddig nem volt jelen. Ezentúl jelen lesz. Ezentúl mindenki, aki rátekint a maga módján értelmezi. Meg akar mutatni valamit – kinek-kinek saját magából.
Máskor meg az az irány, hogy meg kell festenem… valamit. Nem általában valamit, hanem egy „konkrét valamit”. És amikor elkészült, akkor ránézek: mi is ez? Mindig érdekes, amikor a kép elkészülése után találok kapcsolatot az alkotás elemei és annak eszmei mondanivalója között. Ezek a művek jönnek igazán mélyről…
Gyakran játszom a fekete-fehér egyszerűségével. Szeretem, hogy ebből, a csupán két végletből – ami a szín nélküliség, illetve a teljes fény – mennyi árnyalat és milyen csodálatos formák alkothatók. Ez az egyszerűség végtelensége.
Néhány képemet más alkotások inspirálták. Hol egy akt fotó, hol egy papír ajándéktáskán lévő kép, hol egy barátnőm fényképe.
Mikor valaki látja egy képemet, általában megkérdezi: “mi ez?” A válaszom mindig visszakérdezés: “Ön szerint mi? Szerinted mi?” Nagyon szeretem ezt a játékot. Fel is írogatom a válaszokat. Azonnal el lehet indulni az emberekkel egy másik szféra felé. Ekkor a formák és színek világa mellett megnyílik a szavak dimenziója is.
Mivel mindenkinek egyedi a látásmódja és a személyes nézőpontja, így mindenki mást “lát”, amikor megnézi a képemet. Én nyújtok valamit, amiből mindenki azt veszi ki és azt építi be, ami az övé.
Ezért nem szeretek címet adni alkotásaimnak. Ugyanabban a képben az egyik ember szárnyat lát, a másik egy női testet, a harmadik tüzet. Ha én előre megmondom, hogy ezen a képen mi van, azzal el is vettem az egyéni értelmezés lehetőségét. Itt a honlapon a rendszerezhetőség miatt adtam címet a képeknek, de amennyire lehet, ettől vonatkoztassatok el. A kép az, amit Neked jelent, amit Te látsz benne. A Te értelmezésed.
Ha képeim nézegetése közben érzések, gondolatok bukkannak a felszínre, vagy csak mozgolódnak benned… akkor az én „művészetem” célba ért.
Ezért van a ceciliart.
Ha megírod nekem az általad látottakat, akkor ezzel visszaadsz nekem valamit abból, amit én adok az alkotással a világnak – ezzel teszed nekem és értem a legnagyobb jót, amit tehetsz.
Ez az én feladatom.
Szavakkal, színekkel, formákkal.
Felfelé, vagy éppen mélyebbre…
Képeimből – a kapcsolat menüpontnál – rendelhető vászonkép, póló, illetve szeretettel ajánlom kártyacsomagomat, mely az összes alkotásomat tartalmazza.
