ÁLDÁS

A kép egy kedves barátnőmnek készült. Szeretnék neki erőt adni. Szeretnék mellette lenni egy-egy pillanatban, átölelni, bátorítani, bíztatni. Szeretném emlékeztetni őt, hogy bátor, erős és csodás teremtmény! Csodálom őt (is). Hogy csinálja a mindennapjait… Jó lenne a nehéz napokon menni mellette az utcán és duruzsolni a fülébe, hogy hajrá, hajrá, jól csinálod! Ezt szeretném. Erre nincs lehetőségem. De másra van.

Festettem neki egy képet. A zöld, koszorúszerű ív maga az ember. Tele élettel, új hajtásokkal – mint egy zöldellő tál. Mint egy kitárulkozó kar. Árad rá fentről az égi áldás, az erő. Végnélkül.

Ezt kívánom a barátnőmnek ezzel a képpel. Mellette állni nem tudok mindig – legalább is fizikailag nem. De ezt az energiát adom neki az otthona falára. Így mégis meg van valósítva az, hogy ez az erő jelen legyen az életében.

Mások szerit naplemente, mező, eső, az élet születése, virágkoszorú…

Vászon, akril festék, 60 cm x 30 cm.