Maglónia
Fekete- fehér virágsorozatom 10 darabból áll. Ez a sorozat az árnyak játéka.
A magnólia az egyik kedvencem ebben a sorozatban. Szeretem benne, hogy egyáltalán nem szimmetrikus, még csak nem is törekszik rá. Mégis annyi báj, önfeledtség, játékosság bújik meg benne. Van egy óriási magnólia fánk a kertben. A modell is innen volt. Tavasszal, amikor virágzik, olyan, mintha egy óriási menyasszony üldögélne a kertben. Ha beülök a fa alá és felnézek, akkor olyan, mintha a ruhája beteríti először az eget, majd – ahogy hullajtja le a szirmait – a földet.
Más fekete- fehér rajzaim is vannak, ahol szintén a fénnyel, annak mennyiségével játszom és ez adja a kész képet. Ugyanez az alapgondolata a virág sorozatnak, de van még egy ráadás is.
A virágok színesek. Én ebben a sorozatban két alapvető elemet használok. A feketés es a fehéret. Ezzel a két véglettel mutatom meg a virágok sokszínűségét. Azáltal, hogy árnyjátékot játszom a formákon.
10 virág – a 10 modell. Fekete fotókarton, fehér ceruza. (Ebből többféle keménységűt használtam.) Egyéb segédeszköz a radír. Ennyi.
… és mégis: mennyi forma, mennyi különbözőség.
Érdekes volt ilyen szemmel tanulmányozni a virágokat. Aprólékosan megnézni őket, megpróbálni leutánozni és megjeleníteni azokat az apró részleteket, melyeket ők évszázadok, évezredek óta “öntudatlanul “ is tudnak.
