Mediáció
Szerettem volna megfesteni a közvetítést, vagyis a mediációt. 3 éve dolgozom mediátorként. Ha már annyi érzést, gondolatot, teóriát vászonra vittem, akkor miért éppen hivatásom egyik alapköve maradna ki?
A kiinduló pont az volt, hogy van a két oldalon két álláspont melyek közé szükséges egy harmadik elem, ami összefűzi összefésüli a két oldalt.
Ahogy alkotásaim oroszlánrészénél történik, itt is van néhány alapszín és egy alapgondolat. Majd ahogy elindul a folyamat, úgy a színek egymás színezik tovább, egymást inspirálják és egy színpompa születik meg végül.
Szeretem a képnek a szinét végtelen számú árnyalatát. Ahogy a mediáció során a feleknek kell kikeverni az egyedi színeiket ahhoz, hogy megszülethessen a saját megoldásuk.
A képen mindhárom szín összemosódik egymással. Van, ahol a sárga megy el egészen a kékig és ott találkoznak. Máskor a kék merészkedik át a másik térfélre, hogy kapcsolódjon a sárga egyik árnyalatához. Van, ahol a piros az összekötelem.
A színek használata után úgy éreztem, még nincsen kész a kép, még hiányzik valami.
Ekkor alkalmaztam először a spárgát, mint alkotóeszközt. Belenyomkodtam a festékbe a spárgadarabot, rásimítottam a képre majd lehúztam a vászonról. Így sikerült egy vékony, színes szálat felvinnem a képre. Mivel a három alapszínből több árnyalat is van, így nem csak három spárgát használtam fel. Miután egy spárgával elkészítettem néhány csíkot, az utolsó csíknál nem húztam le a képről, hanem otthagytam, és a festék a száradás során oda is ragasztotta a spárgát. Összesen 7 spárgadarab van a képen. Ez „tartja egyben” a képet.
Amikor készítek egy képet, akkor figyelem az alkotást, figyelem magamat, hogy hogyan is érzek iránta. Hiányzik még valami? Vagy pont most elég? Egyszer eljön az a pont, hogy „most van kész”. Ekkor megpróbálok belehelyezkedni ebbe az állapotba, hogy „kész” és továbbra is figyelem a képet. Sétálgatok körülötte, rá-rápillantok. Érzékelem. Ha valami még nincs a helyén, akkor jelez a belső csengő, hogy itt még nincs rend, itt még nem elég. De vajon mi hiányzik még? Fontos, hogy megtaláljam a valóban hiányzó elemet, apró részletet. Itt már nagy a tét, hiszen valami oda nem illőt már nem olyan könnyű eltüntetni.
Ez így volt ennél a képnél is. Valami még nem volt a helyén, de már nem akartam festéket vinni a vászonra.
Egyszer csak megfogtam a vásznat és megfordítottam. Ekkor volt kész. Egyszerűen csak fordítva kellett nézni az egészet.
Mások ezeket mondták erről a képről:
Térkép, egyfajta vonalvezető.
Hurrikán, tornádó!
Nekem ezen a képen valahogy rend van. Jó erőt sugároz.
A két szélső vélemény és van középen valami, ami összeköti.
Színpompás és passzolnak a színek.
Frekvancia
Lehetőség- neked hol akad meg a szemed?
A kép nézése során is folyamatosan más jelentésre értelmezésre jut az ember.
Naplemente
Tó napnyugtakor
Vászon, akril festék, spárga, 80 cm x 60 cm.
